Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖTVÖZ tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
  • 1. (műszaki nyelv) <Nemesfémet> nemes- v. csekélyebb értékű fémmel vegyít, olvaszt össze, hogy új tulajdonságú és meghatározott célra használhatóbb ötvözetet nyerjen. Az aranyat ezüsttel, rézzel ötvözik. || a. Több fémet egymással v. nem fémes elemekkel összeolvaszt, hogy fémtermészetű v. külsőre egynemű elegyet kapjon. Ha rezet ónnal ötvöznek, bronz lesz belőle.
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagy gonddal szerkeszt, fogalmaz, javítgat vmit. Sokáig ötvözte cikkét, tanulmányát, versét. □ Setét csöbrök s olcsó székek, szeretlek … És félszeg bútok lelkemen remeg, Míg furcsa szavakat ötvözök: ékszereknek. (Tóth Árpád)
  • Igekötős igék: egybeötvöz; összeötvöz.
  • ötvözés; ötvözetlen; ötvözhető; ötvöző; ötvözött.