MODERNSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e]
<Elismerő v. néha rosszalló érzelmi színezettel> vkinek, vminek modern (12) volta, jellege; újszerűség, korszerűség. Az épületnek, felfogásának, képeinek, lakberendezésének, öltözködésének modernsége; az erkölcsök modernsége. || a. Modern ízlés és gondolkodás. □ Katóék háza lett a
központ
Hat napon át csak azt vártam
, hogy megint ott, megint nála legyek,
ahol vers, muzsika, modernség várt. (Szabó Lőrinc) || b. Modern életforma. Falun is terjed a modernség.
modernségű.