BLAMÁL * tárgyas ige -t, -jon (
bizalmas)
<Tudatlanságot v. az illemtudás hiányát eláruló kijelentésével, tettével v. viselkedésével> kellemetlen helyzetbe juttat vkit, szégyent hoz vkire.
Ostoba kijelentéseivel blamálta magát. Viselkedésével blamálta egész baráti körét. □ [A gróf] magyar versekkel fogja blamálni magát. (Herczeg Ferenc)
- blamálás; blamáló; blamált.