BÖKVERS főnév (
tréfás)
Epigrammaszerű, gúnyos hangú, rendsz. személyes élű v. vmely mulasztást, visszásságot pellengérre állító, rövid, könnyed hangú, nem művészi igényű vers.
Bökverset faragott a későnjövőkről. □ Ilyen programmal indult el a fiatalember az életbe, akinek volt valamely köze a költészethez, ha csak annyi is, hogy bökverseket írt. (Krúdy Gyula)