MÁSFELÉ határozószó, határozatlan, (
népies) másfele
- 1. A beszélőétől, a szóban forgótól eltérő irányba(n). → Egyfelé
, másfelé. Mi erre mentünk, ők másfelé, de nem tudjuk pontosan, merre. □ Mária
Más felé tekintett, elpirult az arca. (Arany János) || a. (bizalmas) Más helyre; máshová. Én a színházba megyek, te menj másfelé. □ Vers, te másfelé repülj, menekülj a vésztől. (Babits Mihály)
- 2. Máshol. Másfelé jár, szórakozik (, nem itt). □ [A hadnagyok] sarkalák a vezért: hagyja e sas fészket, Másfelé keressen könnyebb dicsőséget. (Arany János)
- Szólás(ok): ld. víz.