Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LÉLEKTELEN [ë-e-e] melléknév és határozószó
  • I. melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. (rosszalló) Gépiesen, kedv v. érdeklődés nélkül cselekvő, érzéketlen, közömbös <személy>. Lélektelen bürokrata. || a. (rosszalló) Ilyen személyre jellemző. Lélektelen bánásmód, eljárás; lélektelenül végzi a munkáját. □ Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt, | hörpintjük poharunkat. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (választékos, rosszalló) Az átélés hiányát mutató, erre valló <művészi, irodalmi alkotás>. Lélektelen vers, szobor.
  • 3. (régies) Olyan, amiben nincs élet; élettelen. □ Lélektelen holttest zárkozék … a koporsóba. (Petőfi Sándor)
  • II. határozószó (ritka, irodalmi nyelvben, régies) Ájultan. □ [A gyermek] szemei elfordultak, arcai elsápadtak, … azután lélektelen hajlott le [az ügyész] karjára. (Jókai Mór)
  • lélektelenség.