KÖZLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A közöl igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit közölnek; vminek közzététele, tudatása, hírül adása. A közlés vágya; vmely hír, újság, titok közlése. Szándékának őszinte közlése meglepett. □ Azt hiszem, az olvasók megértését, helyeslését érdemlem, ha Spatz visszaemlékezéseinek a közlését abbahagyom. (Krúdy Gyula)
- 2. Vmely hír, tudósítás, cikk, irodalmi alkotás közzététele <újságban, folyóiratban>. Az eredmények közlése az újságban. Mindennemű közlés jogát fenntartjuk. A beküldött vers közlésre még nem alkalmas. □ Eddigelé harmadfélezer
adomát volt alkalmam közrebocsátani. Közel ezerre megy
a közlésre várakozók száma. (Jókai Mór)
- 3. Ennek tárgya, az, amit közölnek; szóbeli, írásbeli v. nyomtatásban közzétett értesítés, tudósítás, közlemény. Barátom közlése szerint; a minisztérium közlése alapján. Közlését örömmel fogadták. □ Villámokat szórtak [a kapitány] szemei, mikor a gonosz közlést meghallotta. (Eötvös Károly)
- Szóösszetétel(ek): 1. közlésvágy; 2. hírközlés; távközlés.
- közlési.