KÖRNYEZ [e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (
irodalmi nyelvben)
- 1. Vmi, rendsz. szűkebb kört alkotva, körülvesz vkit, vmit. □ A különféle állatok szelíd bizalommal környezik őket. (Madách Imre) A fáklyák új fekete csoportot világítanak meg, amely zöld lepedővel leborított tevét környez. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, régies) <Vmely állapot, körülmény> vkit folyton kísér, körülvesz. □ Sokan azt hiszik, hogy Petőfi csak szenvelgésből írta azokat a verseket a nyomorról, mely őt környezé. (Jókai Mór) Ritka egyhangúsággal szólnak a régiek [Szophoklész] szerencséjéről, szeretetreméltóságáról, a köztiszteletről, mely környezte. (Péterfy Jenő)
- 3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Környékez (2). □ Jön a keserű gyász
| Most is eremben fut, lázhidege környez. (Arany János)
- 4. (ritka, iskolai, bizalmas) Környez vkit: vkinek a szociális viszonyait lakásán megvizsgálja.
- környezés.