Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Kér v. felszólít vkit, hogy hozzá v. vele kimenjen vhonnan vhova; kint levő helyre hív vkit. Kihív vkit az erdőbe, a mezőre. Kihívta a szobából. Kihívták az utcára. Kihívta az úszókat a partra. Kihívták a munkásokat a kukoricásból. □ Most én elmegyek, gyerekek, szépen viseljétek magatokat, és ki ne jöjjetek semmi zajra, míg én ki nem hívlak. (Mikszáth Kálmán) || a. (iskolai) <Tanulót> helyéről a padok elé v. a (fekete) táblához szólít, hogy ott feleljen (2). Kihívták földrajzból.
2. Beteghez v. baleset, szerencsétlenség színhelyére hív vkit. Kihívták a mentőket, az orvost, a tűzoltókat.
3. (film, színház) <Színészt, szerzőt> tapssal v. más tetszésnyilvánítással a függöny előtt való megjelenésre bír. Ötször kihívták a tenoristát. □ A közönség elragadtatásában minden felvonás után kihívta a szereplőket és az írót. (Jókai Mór)
4. Kihív vmire: felszólít, felhív vkit, hogy vegyen részt vele vmely versenyben. Versenyre hívta ki munkatársait. □ Kihívlak én, ha kell, prózára, versre, Görögre és latinra egyaránt. (Arany LászlóMolière-fordítás) || a. (1945 előtt) Kihív (vmire): felszólít vkit, hogy küzdjön meg vele, vívjon vele párviadalt v. párbajt. → Golyóra kihív vkit. Párbajra hívta ki. A sértésért kihívta. Egy szál kardra hív ki vkit. □ Kürt híja ki harcra az ősz daliát. (Vörösmarty Mihály) Az írói becsület azt kívánta, hogy megsértőjét hívja ki, és verekedjék meg vele. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, választékos) Kihívja a veszélyt v. kihívja maga ellen a sorsot v. a sors haragját: cselekedetével, magatartásával azt okozza, hogy veszélyes helyzetbe jut, v. sorsa rosszra fordul. □ Sorsát a hatalmas ne hívja ki. (Arany János)
6. (átvitt értelemben, választékos) Kihív (maga ellen) vmit v. kihívja (maga ellen) vkinek vmijét: magatartásával, viselkedésével felidézi, fölkelti s magára irányítja más(ok) ellenséges magatartását. Kihívja az ellentmondást: ellentmondásra késztet más(oka)t. Kihívja a világ gúnyját. Kihívja maga ellen a gyűlöletet. Kihívja maga ellen az apja haragját. □ Kihívja maga ellen a végzetet. (Csiky Gergely)
7. (tárgy nélkül is) (játék) <Kártyajátékban> a játszmát v. annak egy menetét megkezdve, a játékosok elé kitesz, hívóként kijátszik <egy lapot>; hív (III). Zöld ászt hívott ki. Most én hívok ki. □ Kihívom a veres királyt, a veres dámát egymás után. (Jókai Mór)