Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÖSZÖNTŐ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy>, aki köszönt (1–5) vkit, vmit. Az érkező vendégeket köszöntő háziasszony; a névnapot köszöntő gyerekek.
  • 2. Köszöntést kifejező, köszöntést tartalmazó. Köszöntő beszéd, vers. □ Tudja-é ked [= kegyelmed], hogy ma micsoda nap vagyon? tudja-é ked, hogy ma nekem köszöntő levelet kell írni? (Mikes Kelemen) István fiam, akit a nagyszülői neveltek, … onnét írogatott évente két-három illedelmes köszöntő … levelet. (Kaffka Margit)
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (ritka) Vkit köszöntő személy. Felismerte az őt köszöntőt.
  • 2. Vkinek neve napján v. születésnapján, ill. más ünnepélyes alkalommal mondott üdvözlő, szerencsét kívánó beszéd v. vers. Névnapi, születésnapi, ünnepi, verses köszöntő; köszöntőt ír, mond. □ Egy csókkal száz köszöntő fel nem ér. (Csokonai Vitéz Mihály) Édes apám pedig A kulacsot kapja … Felköszönti szépen; Ez a köszöntője: | "Adjon isten bővebb | Szüretet jövőre!" (Lévay József)
  • Szóösszetétel(ek): pohárköszöntő.