Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KEDVELŐ [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan, aki vmit kedvel (1), szeret. Közmondásokat kedvelő szónok; társaságot kedvelő fiatal ember. □ És ezen | egész az őrülésig téged kedvelő | ember hideg gyanúból veszti el | … éltét. (Katona József)
  • 2. <Életfolyamata, életfeltétele alapján> vmit megkívánó, igénylő, előnyben részesítő <élőlény>. Napot kedvelő növény; vizet kedvelő állat.
  • II. főnév -t, -je [e] Vminek, vkinek a kedvelője: az, aki szeret, kedvel vmit v. vkit; barátja vminek v. vkinek. A verseknek nagy kedvelője; nem vmi lelkes kedvelője a zenének; nagy kedvelője a nőknek. □ Kedvelője volt a Virágoknak anyám. (Petőfi Sándor) A padisah nagy kedvelője a drágaköveknek. (Jókai Mór)
  • Szóösszetétel(ek): műkedvelő; sportkedvelő; zenekedvelő.
  • kedvelői.