Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -n v. -en [e], -bb Olyan, aki, ami kesereg (1) vmin, vmi miatt, reménytelenül sirat vmit, kétségbeesetten panaszkodik vmi miatt, vmiért. Kesergő jeremiád; a múlton kesergő vers. □ Ez a kesergő elszorúlt kebel Epedve megszakad gyötrelmiben. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Panaszos hangon, szomorúan szóló. □ Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -je [e] (zene) A hallgató nótáéhoz hasonló szerkezetű hangszeres zenemű <a XVIII. sz. elejétől kezdve>. Czinka Panna, Boka kesergője. □ A jurátusok az utcán rázendíttették a "Bihari kesergőjét". (Jókai Mór) || a. (ritka, történettudomány) Szomorú, panaszos hangú magyar dal, kül. Rákóczi korában. Rákóczi kesergője.