KEDVTELÉS [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Vmely egyéni kedv, hajlam, érdeklődés kielégítése; passzió. Kedvtelésből csinál, művel, tesz vmit. Kedvtelésből verseket ír. □ Gazdag volt, csak úri kedvtelésből gyógyított a vidéken, nem pénzért. (Mikszáth Kálmán) || a. (gyak. többes számban) Olyan, rendsz. nem foglalkozás- v. hivatásszerű foglalatosság, tevékenység, amelyben vki kedvét leli, amelyet valaki szívesen, nagy kedvvel és érdeklődéssel, mintegy szórakozásból, időtöltésből végez. Gyerekes, öreguras kedvtelések. Furcsa kedvtelései vannak. Kedvteléseinek él. || b. Annak az öröme, élvezete, elégedettsége, aki kedvét leli vmiben. Kedvtelését találja vmiben; nagy kedvteléssel csinál vmit. □ Ő a lányért, lány a pillangóért, Versenyeznek tündér kedvtelésért. (Vörösmarty Mihály) Pörölnek egymás közt Pajzán kedvteléssel. (Lévay József)