ASSZONANCIA főnév ..iát, ..iája (
irodalomtudomány)
A magánhangzók összecsengése a verssorok végén. || a. (
irodalomtudomány) Az a rímelés, amelyben csak a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók pedig hasonló hangzásúak.
Adynak e versében "Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám", a "talán" és "apám" szavak alkotják az asszonanciát.
- asszonanciás; asszonanciájú.