Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, ami létrehoz, teremt, alkot (1) v. alkotott, ill. alkotni szokott vmit. Alkotó elme, erő, szellem, tehetség, természet. □ Berzsenyi még élt, de lassanként elnémult az ének szózata; komoly vizsgálat foglalá el az alkotó költészet helyét. (Kölcsey Ferenc)
2. Alkotással (1) kapcs., vele összefüggő, arra irányuló, azt lehetővé tevő. Alkotó hazafiság, készség, lendület, szabadság, vágy. Nincs alkotó kedvében. □ Mikor [Dantét] Flórencből száműzték, lekergették őt az alkotó cselekvés teréről. (Péterfy Jenő) || a. (orvostudomány) Alkotó sebészet: plasztika (3), plasztikus s.
3. Olyan, amiből vmi áll; vmiből álló, vmit kitevő. A gazdatársadalom zömét alkotó kisparasztság.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, dolog, aki, ami alkot (1), alkotott v. alkotni szokott. Gép, épület, intézmény, rendszer, szerkezet alkotója; a törvény alkotója. □ Mosolyogj hát, üdvem alkotója! (Petőfi Sándor) Be van fejezve a nagy mű, igen. | A gép forog, az alkotó pihen. (Madách Imre) || a. Az a személy, aki műalkotást hoz létre, teremt. A regény, a színmű, a szobor, a vers, a zene alkotója. □ Érzései, tépelődései legelsőbben a nagy alkotókban keresték a rokon lelkeket. (Ambrus Zoltán)
2. (vallásügy) <Az Isten egyik megnevezéseként:> teremtő. □ A reggel áldja kegyelmit az Alkotónak. (Csokonai Vitéz Mihály) Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-|midőn az Alkotó szavára a | reszketve engedő chaos magából kibocsájta. (Katona József)
3. (mértan) A henger v. kúp palástján húzható egyenes.
4. (vegyi ipar) A vegyületnek azok a részei, amelyekből a vegyület keletkezett.