ALKALOMSZERŰ [ë] melléknév -en [e] v. -leg [e] (kissé
választékos)
Vmely alkalomkor kínálkozó, adódó; ahhoz illő, ahhoz való.
Alkalomszerű észrevétel, megállapítás, megjegyzés, versike. Most éppen alkalomszerű erről beszélni. □ Elhatározták, hogy
emlékül egy albumot szerkesztenek, amelybe a költő verset, a prózaíró egy pár alkalomszerű emléksort jegyez be. (Gyulai Pál) || a.
Alkalomszerűen, alkalomszerűleg: csak véletlenül adódó alkalomkor, nem rendszeresen; néha-néha, hol ekkor, hol akkor; amikor éppen sor került rá, vagy szükségesnek mutatkozott.
Alkalomszerűen látták még hébe-hóba. Alkalomszerűleg vett egy-egy könyvet. □ [Hunyadi Mátyás] könyv nélkül tudta Horácot
, sőt citálni is tudott belőle alkalomszerűleg. (Jókai Mór) Pár szót váltottak, mikor úgy, alkalomszerűen találkoztak. (Kosztolányi Dezső)