JÁRÓKELŐ főnév -t, -je [e]
<Az utcán> járó, gyalog közlekedő személy. Csak egy-két járókelő volt az utcán. A járókelők nézegették a kirakatokat. Figyelmeztetjük a járókelőket, hogy
□ Itt és amott tűnt föl a városban,
zavarba hozva a járókelőket tolakodó köszöntéseivel. (Babits Mihály) Sokáig ültem a teraszon, és gyönyörködtem a járókelőkben. (Nagy Lajos)