TUSÁZ tárgyatlan ige -tam,, -ott, -zon
- 1. (régies) Harcol, küzd rendsz. fegyverrel. □ A künnlevő strázsák azt hitték, haramiabanda tusáz a bennlevőkkel. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, költői) Lelki küzdelmet vív vmivel. □ A kérdéssel, hogy mért él, nem tusázott. (Reviczky Gyula)
- 3. (régies) Szóharcot vív, (veszekedve) vitatkozik. □ Köz megállapodás lőn, hogy
az elv miatt nem tusázunk. (Kölcsey Ferenc)
- tusázás; tusázó.