TOBZÓDÁS főnév -t, -ok, -a, (
tájszó,
régies) dobzódás (kissé
választékos)
A tobzódik igével kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás; az a tény, hogy vki (vmi) tobzódik, dúskál vmiben; vmivel való mértéktelen élés, kül. mértéktelen evés-ivás.
Ételben, italban való tobzódás. A sok tobzódás megártott neki. A költőnek rímekben való tobzódása szinte elkápráztat. □ Isten
nyújtá ily hosszúra életét
Tovább maradni tobzódás leendett [= lett volna] Világ javaiban. (Vörösmarty Mihály) Állati ösztön?
Magasabb ennél, hogy ha
az ösztönök tobzódása helyett egyéni célt tűz maga elé? (Móricz Zsigmond)