TŰNIK tárgyatlan ige -ök, -sz; -t; -nék v. (
választékos) -ném, -nél, -ne [e] v. (
választékos) -nék; -jön v. (
választékos) -jék, (kissé
népies) tünik, (
régies) tűn (rendsz. határozóval)
- 1. <Személy, állat> hirtelen, észrevétlenül szem elől vész, nem látható, ill. ismeretlen helyre távozik. Hová tűnt az a gyerek? □ Etelka, Piroska, a konyhába tűntek. (Arany János)
- 2. <Tárgy> hirtelen nem látható, ill. ismeretlen helyre kerül, szem elől vész; elvész, eltűnik. Hova tűnt a ceruza az asztalról? Fogalmam sincs, hová tűnt a zsebkésem.
- 3. (irodalmi nyelvben) Vmi lassanként megfogyatkozva, eloszolva, szétoszolva fokozatosan láthatatlanná válik; megszűnik. Nyoma tűnik: nyoma vész, eltűnik. Arcáról már tűnt a pirosság. □ Levegőbe tűntek, mint a könnyü pára. (Arany János) [Vagyona] sok volt, de nyoma tűnt, nem lett senkié. (Mikszáth Kálmán)
- 4. <Személy, dolog a nagy távolság miatt v. vmely más körülmény folytán> lassan, fokozatosan szem elől vész, láthatatlanná válik, eltűnik. □ És tűn előle víz, föld, ég. (Kölcsey Ferenc) Tündérország, ott van a világnak vége, A tenger azon túl tűnik semmiségbe. (Petőfi Sándor) Tűnt az egész kis had magavert fellegbe. (Arany János)
- 5. (irodalmi nyelvben) Elmúlik, megszűnik, letűnik. □ Álmaim tűnnek, leesik szememről A csalárd fátyol. (Berzsenyi Dániel) Hány bajnok hala így, de csak a boldog leli bérét: A meggyőzöttnek csillaga véle tünik. (Kisfaludy Károly) || a. (irodalmi nyelvben) Időben múlik, múlófélben van. Tűntek az évek. □ Tűnnek az öröm óráji! (Csokonai Vitéz Mihály) Tűnnek az évek. Megöregedtem. (Kaffka Margit) Tűnik, múlik az egy emberöltő S én maradok a falusi költő. (Juhász Gyula)
6.* (átvitt értelemben) Vki, vmi látszik, mutatkozik vkinek, vminek, vmilyennek; feltűnik. Úgy tűnik neki, hogy
; olybá tűnik; álomnak, csodának tűnik; jónak, szépnek tűnik.
- 7. (átvitt értelemben, költői) Eszébe tűnik: eszébe ötlik. □ S eszembe tűnt egy régi este. (Tóth Árpád)
- Igekötős igék: eltűnik; előtűnik; feltűnik; kitűnik; letűnik; szembetűnik; tovatűnik.
- tűnés; tűnő; tűnt.