TÜRKIZ főnév -t -ek, -e [ë, e], (
régies) türkisz
- 1. (ásványtan) Világoskék v. zöldeskék színű, átlátszatlan, csiszolva gyenge üvegfényű ásvány.
- 2. Ebből csiszolt féldrágakő. Szép türkiz van a gyűrűjében. Amulettje türkizből van. Türkizzel ékesített nyaklánc. □ Nézd, milyen gyönyörű billikom, mekkora türkizek benne! (Jókai Mór) Hogy csillogtak a rubinok, smaragdok, türkizek e nő csodálatos fehér kezén. (Krúdy Gyula)
- 3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, költői) Ennek színéhez hasonló v. erre emlékeztető. □ Selyem felhői. sáppadt türkisz égnek, Bolyongó vágyak mély tüzében égnek. (Juhász Gyula)
- Szóösszetétel(ek): türkizkék; türkizzöld.
- türkizes.