Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÚLVILÁGI melléknév -an
  • 1. (vallásügy, irodalmi nyelvben) <Vallási elképzelésben:> a túlvilágból való; a létezőnek képzelt túlvilágban élő, oda tartozó, ott lefolyó, arra vonatkozó, az ottanihoz hasonló. Túlvilági élet, jelenség. □ [Kölcsey] Szava tompa,… mint egy síri hang,… ökölbe szorítva jobbját emelve … úgy állott, mint egy túlvilági lény. (Kossuth Lajos) De mily hang ez, mily túlvilági hang, Mely bévegyűl a habzugás közé? (Petőfi Sándor) Ha van túlvilági élet, akkor a kétszer kettő ott is négy. (Mikszáth Kálmán) Tátott szájjal ámult A túlvilági tündöklő csodákra, Az arany és ezüst barokk mennyország Szentjeire és angyalaira. (Juhász Gyula)
  • 2. (átvitt értelemben, költői) A megszokottnál megjelenésében, minőségében, mértékében szebbnek látott, szebbnek érzett, szebbnek elképzelt; átszellemült, éteri. Túlvilági álom, arc, boldogság, dal, erő, fény, gyönyör, lény. □ Képzeljetek magatoknak egy túlvilági szépséget, aminőt az oltárképre festenek … (Jókai Mór)