Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (népies) Kidöntött, kivágott fának a talajban maradó része a gyökerek nélkül; egészben v. széthasogatva tüzelőnek való. Tőkét ás; kitermeli a tőkét; tőkéval tüzel. || a. (ritka) Ennek a földből kiálló darabja; tönk (1). □ [A hajót] soha semmi baj nem érte, sem zátonyon nem akadt, sem tőkére nem ment. (Jókai Mór) || b. Vastagabb fa törzséből levágott, rendsz. henger alakú, tömör rész, amelyen különféle munkafolyamatokat végeznek; tönk (3). Favágó, húsvágó tőke; a csizmadia, a mészáros tőkéje. □ Aprítja a gallyfát a tőkén, rövid nyelű baltával. (Gárdonyi Géza) Középen egy nagy üllő, nagy fekete tőkén. (Móricz Zsigmond) || c. (régies) A vérpad tönkje. □ Fejem tőkére szánva mondom A spártaiakról amit akarok. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
2. Szőlőtőke. Tőkét → dönt. Erősebb, magasabb művelésű tőkéken 1520 hajtás is lehet. □ Lehajlok egy tőkéhez, meg akarom nézni, hogy hány fürt. (Gárdonyi Géza) [Szőlőhegy télen.] Mikor jön már a tavasz és a nyár? | a fosztott tőke álmodozva vár. (Babits Mihály)
3. (növénytan) Évelő növényeknek föld alatti, kitelelő, a szaporodás céljait is szolgáló része, hajtása (rhizoma).
4. (átvitt értelemben, régies, költői) Ostoba, durva, érzéketlen, nehézkes ember, tuskó (4). □ Oh, te tőke, Még sem ösmersz? (Vörösmarty Mihály)