Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÖRVÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. (jogtudomány) Az államhatalomtól felállított kötelező erejű írott szabály, amely a társadalom életének vmely viszonylatában meghatározza az állam polgárainak jogait és kötelességeit. Házassági, közigazgatási törvény; a köztársaság védelméről szóló törvény; szövetkezeti törvény;tételes törvény; választójog törvény; a törvény hatálya, hatályba lépése, kihirdetése, végrehajtása; a törvény nevében ←; a demokratikus államrend, az ország törvényei; a törvény elrendeli; a törvény arra kötelez, hogy…; törvénybeiktat; aláveti magát a törvényeknek; törvényt alkot, hoz, kibocsát, kihirdet; törvénytszerez; törvényt végrehajt; törvényt jóváhagy, megszavaz, módosít; törvényt eltöröl, érvénytelenít, hatálytalanít. □ Míg törvényidnek hódolni fog, angol! a pénzed, Addig hódol a pénz neked és pénzednek a tenger. (Berzsenyi Dániel) Hitvesem | …Gyilkolója azon törvényeket Tapodta, melyek édes tartományimat Zöldeltetik [= fenntartják]. (Katona József) Bölcs emberek csinálják a törvényeket. (Móra Ferenc) || a. (rendsz. határozott névelővel) Ezeknek a jogszabályoknak az összessége, rendszere. A törvény betűje; a törvény ereje, érvénye; a törvény szelleme; a törvény alapján áll; a törvény ellen vét; törvényen kívül helyez (vkit, vmit): üldözi, működését megtiltja; törvényen kívül állónak nyilvánít vkit: a jogszabályoktól biztosított védelmet megvonja tőle; megszegi a törvényt; megtartja, tiszteli, tiszteletben tartja a törvényt. □ Neki már világ és törvény szerint vége. (Arany János)
  • 2. (ritka) Vmely közösségre nézve kötelező erejű szabály. Iskolai törvények.
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan kijelentés, rendelkezés, szabály, amelynek az egyén magatartására nézve feltétlenül kötelező, irányító érvénye van. A párt határozata törvény minden kommunista számára. || a. (átvitt értelemben, ritka) Vki részéről udvariasságból kötelezőnek felfogott óhajtása v. kívánsága egy másik személynek. □ A kisasszony parancsolatja törvényem nékem. (Csokonai Vitéz Mihály)
  • 4. A törvény (1) megsértését büntető hatalom, ill. az igazságszolgáltatás vmelyik szerve. Törvény elé állít, hurcol, idéz vkit; a törvény elékerül (az ügy); törvény elé viszi a dolgot; a törvény előtt megjelenik; törvényrement a dolog. □ Gyilkost a törvény nyomozza. (Arany János) Másnapra rendelte be a törvény tanú gyanánt. (Tömörkény István) || a. A törvény keze: az állami büntető hatalom képviselői. Eléri a törvény keze; a bűnöst a törvény kezébeadja. □ A rengeteg nádasok… menedékül szolgálnak mindenkinek, akit a törvény keze zaklat. (Jókai Mór) A törvény keze oda nem ér. (Mikszáth Kálmán) || b. (elavult, költői) Bírósági tanácskozás, bírói tárgyalás, bíráskodás, törvénykezés. Törvénybehív, hívat vkit; törvényt tart; (régies) törvényt tesz: bíráskodik, törvénykezik; törvénytül vki felett. □ Hátha törvény, hátha bíráskodás lesz a dologból. (Eötvös József) || c. (elavult) Ítélet. (1) Törvényt mond; törvénytlát; törvénytszab vkire. □ A bíró… Törvényt monda… A szegény fülemilére. (Arany János) || d. (ritka) A jogszabályok szerint való eljárás, törvényesség. A törvény látszatával. □ Most [Toldi György] ravasz szándékát, melynek uta görbe, Eltakarja törvény és igazság örve. (Arany János)
  • 5. (jogtudomány, elavult) Jogtudomány, jog. Törvényt tanul. || a. (elavult) Jogi tanulmányok v. olyan iskola, ahol jogot tanítottak. □ Törvényt végeztem, s lesz belőlem… prókátor. (Jókai Mór)
  • 6. A társadalomban, ill. a társadalmi élet vmely területén tanúsítandó helyes magatartás és cselekvés vmely tekintély, szokás v. tapasztalás, esetleg ésszerű elvek alapján kialakult normáinak, szabályainak összessége v. azok közül egy. Erkölcsi törvények;íratlan törvény; lovagi törvény; a becsület törvénye; a falu, a puszta törvénye. □ De van ám olyan törvény is, mely amannak szoros igazságán tágíthat – az emberség törvénye. (Csokonai Vitéz Mihály) A falu törvénye csak azokra vonatkozik, akik önként s örökre alája adták magukat. (Móricz Zsigmond) || a. (vallásügy) Istentől eredőnek tartott vallási és erkölcsi norma. Isten törvénye; Mózes törvénye; a szeretet törvénye. □ Azt tanítá [Mahumet], hogy háromféle írott törvényt adott ki az Úr az embereknek. (Mikes Kelemen)
  • 7. Állandó és feltétlen kapcsolat, viszony az emberi tudattól független, objektív világ jelenségei között; a jelenségek lefolyásában érvényesülő szabályszerűség. → Természeti törvény; a dialektika törvényei; a gondolkodás, a lelki élet törvényei; a gazdasági, a társadalmi élet törvényei; a természet törvényei; a törvényt felismeri, megállapítja, megfogalmazza. □ Természet törvénye vagyon mindezekbe. (Arany János) Kutatni szándékozott az anyag és az élet törvényeit. (Nagy Lajos) || a. Ilyen kapcsolatoknak, viszonyoknak tudományos megfigyelésen alapuló megállapítása, ill. megfogalmazása. Mechanikai, optikai törvények; a Keppler-féle törvények; a fonetika, a lélektan törvényei; Marx gazdasági törvényei; Newton első törvénye; a tőkés termelés törvényei.
  • 8. Olyan normák, szabályok, amelyek vmely működési terület természetéből folynak, s amelyeknek a figyelembevétele, ill. alkalmazása nélkül az illető területen eredményes, jó munkát végezni nem lehet. A nyelvhelyesség törvényei; a szerkesztés törvénye. □ A nyelvnek… törvényeit… tudják. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): 1. törvényalkalmazás; törvényalkotó; törvénycsavarás; törvényelőkészítés; törvényelőkészítő; törvénygyakorlat; törvényismeret; törvénykibocsátás; törvénykihirdetés; törvénylátás; törvénymagyarázás; törvénypont; törvényrengeteg; törvénysértő; törvényszakasz; törvényszerző; törvényszöveg; törvényszünet; törvénytapodás; törvénytartó; törvényterv; törvénytevés; törvénytipró; törvénytudás; törvénytudós; törvényváltoztatás; törvényvégrehajtás; törvényvégrehajtó; törvényvisszavonás; 2. alaptörvény; cselédtörvény; csődtörvény; dézsmatörvény; erdőtörvény; értéktörvény; földtörvény; hangtörvény; ipartörvény; kerettörvény; munkatörvény; nyelvtörvény; sajtótörvény; sztrájktörvény; természettörvény; váltótörvény; vastörvény; véderőtörvény; zsidótörvény.