TOLD tárgyas ige -tam v. -ottam, -ott, -jon; -ani (-ni)
Általában hozzáadással pótlólag, utólagosan, kiegészítésképpen növel, szaporít vmit.
- 1. Told vmihez vmit: anyagi dologhoz vele egynemű v. hozzá hasonló anyagból hozzáragaszt, -szögez, -varr vmit, hogy hosszúságát v. terjedelmét növelje. Egy ujjnyi kelmét told a kinőtt ruhához. □ Nadrágom
Egyik szárát ugy toldottam A másikhoz a minap. (Petőfi Sándor)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Beszéd, ill. írás közben> az elmondottakhoz, a leírtakhoz pótlólag, kiegészítésképpen v. nyomósítás végett még hozzátesz vmit. Told (vmihez v. vmi után) vmit. □ Jól van, de utána [= a levél után] még valamit toldok. (Arany János) Férje elhagyta őt nyomorultan, s egyedül taszítá a veszélybe; toldá Apafi
(Jókai Mór)
- 3. (ritka, költői) Megtold (34). □ Toldjátok udvarunknál mulatástok Még egy kevéssel. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Hogy támada [a hír]? hogy nő? ki toldja? ki kezdi? (Arany János)
- 4. (ritka, költői) <Vmely érzelmet, dolgot> szaporít, megnövel. □ Nem mondom, hogy szeretlek, Mi haszna mondanám? | Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: betold; beletold; hozzátold; kitold; közbetold; megtold; összetold.
- toldható; toldó; toldott.