TÉVELYEG [e-ë] tárgyatlan ige -tem, ..lygett, -jen [e, ë, ë], -ni v. ..lygeni [e]; (
ritka) tévelyg [e]
- 1. (irodalmi nyelvben) Minden cél nélkül ide-oda bolyong. □ Most Marathon mezején a gyávák nemzete tévelyg. (Vörösmarty Mihály) Égő szivarral tévelygett a sötét kert kavicsútain. (Herczeg Ferenc) Úgy érezte itt magát, mint aki színfalak között tévelyegve véletlenül a színpadra botlik. (Kosztolányi Dezső) || a. (költői) Vhova tévelyeg: valahova téved. □ Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg. (Arany János)
- 2 (választékos) Általában vmely megadott és követendőnek tartott irányvonaltól, a társadalom által elfogadott erkölcsi normától eltér. || a. (vallásügy) <Katolikus szóhasználatban> az egyház által megszabott iránytól, erkölcsi téren v. felfogásában, nézeteiben eltér.
- Igekötős igék: eltévelyeg.
- tévelygő.