TESTESÜL [e-ë] tárgyatlan ige -t, -jön (
régies,
költői)
<Eszme, gondolat, elképzelés, vágy> valóra válva testet ölt; megtestesül. □ Daljaid, mivé kivánod, Azzá testesülni lásd. (Petőfi Sándor) Eszményedet, mint látom, elveted, Előbb még, mintsem testesűlhetett. (Madách Imre)
- Igekötős igék: megtestesül.
- testesülés; testesülő; testesült.