TERMÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Egy bizonyos idő, rendsz. egy év alatt termett, növényi eredetű gazdasági javak összessége. Bő, gyenge, jó, közepes, nagy, rossz termés; idei, tavalyi termés; saját termés; a szövetkezet ide termése; egy hold föld termése; termést ad, hoz; → elviszi a termést; eladja, leszedi a termést; → megtermi a termését. □ Te azért sietsz úgy, hogy a termésed árát elherdáld
(Mikszáth Kálmán) || a. Gabona(termés). Lábon áll a termés; behordja, learatja a termést. Már elcsépelték az idei termést. □ Magyarország dús ország volt, Van termése, kincse, vadja, De amit a bús nép szerzett, Víg uraság zsebre rakja. (Ady Endre) A földeken learattak, betakarították a termést. (Kosztolányi Dezső) || b. Bor(termés). Savanyú az idei termés. □ Micsoda jó bor lehet az a nagykőrösi idei termés
(Jókai Mór) A hordók színig álltak az eladatlan kétévi terméssel. (Babits Mihály)
- 2. (növénytan) A megtermékenyített magházból (néha a virágnak termőn kívüli részéből is) alakuló, egy v. több magot magába záró növényi képződmény. Csonthéjas, húsos, száraz termés; → táska termés; → tüszős termés.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Egy bizonyos idő alatt keletkezett szellemi, főleg irodalmi alkotások. Az elmúlt év drámai, költői termése.
- 4. (átvitt értelemben, tájszó, régies) Idevaló termés: i. születésű, itt született személy. □ Nem vagyok idevaló termés, nem akarok a falu nyakába szakadni. (Eötvös Károly)
- Szóösszetétel(ek): 1. termésarany; termésarány; termésbecslő; termésbegyűjtés; termésburok; termésemelkedés; termésérc; termésezüst; termésjövedelem; termésmennyiség; termésréz; terméstöbblet; termésvas; 2. áltermés; bogyótermés; bortermés; búzatermés; dinnyetermés; gabonatermés; krumplitermés; kukoricatermés; makktermés; méztermés; rekordtermés; szemtermés; szénatermés; toktermés.
- terméses; termési; termésű.