TENNEN névmás, birtokos (nyomósított alakként, egyes szám 2. személyű főnévvel, birtokos jelzőként, főleg a régi irodalmi nyelvben, a XIX. sz. előtt; a költői nyelvben ma ritka) (régies)
A te
; saját. □ Tudd meg: ha megölnéd tennen testvéredet, Akkor meggyilkolnád örök életedet. (Arany János) Adván neki tennen hugod feleségül. (Arany János)