TENG [e v. ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] (-ni) (
választékos)
- 1. <Növény> tengődik (2). Szomjasan teng. A sovány talajon teng. □ A meztelen homokban alig teng Egy-két gyalogbodza. (Petőfi Sándor) Nem terem itt meg semmi, csak az árvaleányhaj teng a szakadékok partján. (Mikszáth Kálmán) A kopott, szegényes parkban
csak néhány vedlett galagonyabokor meg vérszegény rózsafa tengett. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Szűkös viszonyok között v. szomorúságban v. betegen él; tengődik, vegetál. □ Remete módra Tengek, nem élek
Mert jutottam búra. (Balassi Bálint) Mi nem élünk, csak tengünk. (Tompa Mihály) Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, | aki alattomos. (József Attila) || a. (ritka, költői) Életét nyomorultul, nem emberhez méltóan éli. □ Nem születtetek tengni, mint az állat, | hanem tudni és haladni előre. (Babits MihályDante-fordítás)
- Igekötős igék: túlteng.
- tengő.