TÉTEMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
régies)
- 1. Tett, cselekedet. □ A keresztyén áhétatosság nem elégszik meg a szóval, megkívánnya a téteményt. (Faludi Ferenc) Éli szép téteményjének méltó jutalmát. (Kisfaludy Sándor)
- 2. (költői) Tét (1). □ Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!" | És kártya perdül, kártya mén [= megy]; Bedobta
késő visszamenni: Ez az utolsó tétemény. (Arany János)
- 3. (tájszó) Babonás rontás. (2), átok. Tétemény van rajta: megbabonázták, megrontották. □ Így fedezték föl a bűvölést-bájolást, a táltosságot, a ráolvasást, a csodás "téteményt". (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): jótétemény.
- téteményes.