Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÉL főnév telet [e-e] tele [e-e]
  • 1. A leghidegebb évszak, amelyben a növények általában nyugalmi állapotban vannak; nálunk december, január, február hava. Az idei, a jövő, a múlt, a tavalyi tél; tél elején, derekán v. közepén, végén; tél idején v. télen. Jól benne vagyunk a télben. (szójárás) → Hét tél, hét nyár választja el őket v. a házasságot. □ A tél ajtónk előtt immár. (Kisfaludy Sándor) Az ősz… gondatlan rosz gazda, Amit a kikelet És a nyár gyűjtöget, Ez nagy könnyelműen mind elfecséreli. A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. (Petőfi Sándor) Pannonia grófnő szekere Télen a várost vígan futja. (Ady Endre) Télen a Duna arasznyira befagy. (Kosztolányi Dezső) A tél rajzolt. Száz fehér-fekete | vázlatán a bokrok szerkezete… oly gyönyörű volt, hó és zuzmara | olyan dús dísz, hogy szemem szám elállt. (Szabó Lőrinc) || a. (csillagászat) <Az északi féltekén> az az évszak, amely a december 22-i napfordulótól a március 21-i napéjegyelőségig tart. || b. Az elmúlt v. az ezután következő ilyen évszak. (népies) télire: a jövő tél idejére. Még a télen. Tél óta történt. Télre várható. □ Katanghy doktor… Nagyváradon telepedett le télire. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. Az erre az évszakra nálunk jellemző hideg, fagyos idő, időjárás. Csikorgó, csúnya, erős, havas, hideg, hosszú, kemény tél;szigorú tél; tartós, zord tél; enyhe, rövid tél; télben-fagyban; a legnagyobb télben. Hirtelen télre fordult az idő. □ Koldussá lett a föld, kirabolta a tél. (Petőfi Sándor) Sohase lesz vége ennek a borzasztó télnek! Szakad a hó és kavarog,… Betemeti az utakat. (Kaffka Margit) Együtt vágunk a jeges télnek. (József Attila)
  • 3. (átvitt értelemben, költői) <Az ember életében> az öregség kora. □ A tél dere már megüté fejemet. (Petőfi Sándor) Feje felett átment a zimankós élet, Tele most hideg, de csendes tiszta tél lett. (Arany János)
  • Közmondás(ok): Nem eszi meg a kutya (v. a farkas) a telet: nem marad el télen a hideg idő, még akkor sem, ha későn áll is be.
  • Szóösszetétel(ek): télelő.