SZOMJAZIK ige -ok (-om), -ol; -tam, -ott; -zon (-zék), (
régies,
irodalmi nyelvben) szomjúzik
- 1. tárgyatlan (választékos) Szomjúságot érez, inni kíván, italra vágyakozik. Adj egy pohár vizet: szomjazom. Sörre szomjazott. Vízre szomjazom. □ Innom adjatok, Szomjúzom; száraz még a lelkem is. (Vörösmarty Mihály) Hortobágyi kocsmárosné, angyalom! Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom; | Debrecentől nagy Hortobágy messze van, | Debrecentől Hortobágyig szomjaztam. (Petőfi Sándor) Szomjúzom, Éva, nézd, mi csábosan | Néz e gyümölcs ránk. (Madách Imre) Mert minden jó. Éhezni s enni jó, | áldott az éhség s áldott a cipó. | Szomjazni is jó, s ha a fény zizeg, | meginni egy pohár jeges vizet. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (ritka, költői) Szomjúságában nagyon kíván vmit. □ Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom. (Vörösmarty Mihály)
- 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <Föld, növény> nedvesség hiánya miatt senyved, lankad; vízre van szüksége. Szomjazik a föld; szomjaznak a virágok.
- 3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, választékos) Szomjazik vmire: mohón vágyakozik rá. Szenzációra szomjazik; vérre szomjazik. □ Szomjazott az akadályokra, hogy küzdenie kelljen. (Vas Gereben) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, költői) Mohón kíván vmit; szomjaz. □ Én lángot szomjazom, lángot, tüzet. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: megszomjazik.
- szomjazás; szomjazó; szomjaztat.