Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (kissé választékos) Szólít vkit: szól vkinek, hogy jöjjön; hív. A tárgyalóterembe, az ülésterembe szólít vkit; (vallásügy) az Isten, az Úr magához szólít vkit: vki meghal. A tanár a tábla elé szólítja a diákokat. Akkor menj csak be, ha szólítanak. □ Engem szólítnak útra, kéjre Titokzatos hivó szavak. (Ady Endre) Szólították a harangozót, de az vállvonogatással felelt a sekrestyeajtóból. (Móra Ferenc) || a. (választékos) <Csak állandósult szókapcsolatokban, a mellette határozóként álló főnévvel együtt:> mozgósít. Fegyverbe szólít, hadba, harcba szólít; → zászlók alá szólít.
2. Vminek szólít vkit: amikor beszél hozzá, a közöttük levő viszonynak vmely társadalmilag kialakult megszólítással (név, cím, rang stb.) él. Doktor úrnak, bajtársnak, elvtársnak szólít vkit; → te-nek szólít vkit. Mária a neve, és Micinek szólítják. □ Ki szólítja őt Jankónak, te-nek magyarul? (Mikszáth Kálmán) || a. Nevén v. (régies) nevéről szólít vkit: vkihez úgy szól, hogy kimondja a nevét is. □ A király egy székre a beteg mellé ül És föléhajolva szólítja nevérül. (Arany János) Név szerint ismerte az egész várost, és anyámat is mindjárt nevén szálította. (Móra Ferenc) || b. (ritka, költői) Vkit vhogyan szólít: vkivel vmilyen módon beszélgetni kezd; megszólít. □ Egész uton haza felé Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? | Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? (Petőfi Sándor)
3. (ritka, költői) Szólít vkit, vmit: szól hozzá. □ Én vagyok a király nem, aki megbántott | Én, Lajos, szólítlak, régi jó barátod. (Arany János)