SZÍVVIDÍTÓ melléknév (-n) v. (-an) (irodalmi nyelvben, költői)
Jókedvet, vidámságot keltő; örömet fakasztó. Szívvidító jelenet, látvány. □ Hosszút gyalogolva elértek egy erdő Lábához, venyigés födelű kalibához az erdőn És megőrülének szívvidító örüléssel. (Arany János)