SZÍV [2] főnév -et [í-e v. i-e], -e [í-e v. i-e], (
elavult) szű -t (szüvet) [e], -je [e] (szüve)
- 1. <Az emberi és állati testben, rendsz. a mellkasban> izmos falú, tömlőszerű szerv, mely összehúzódása és kitágulása révén a vérnek a szervezetben való áramlását biztosítja. Dobogó szívvel: (átvitt értelemben is) nagyfokú izgalommal, szorongással v. boldogan; szíve → szorulása; a szívütése ←; bizsereg a szíve; (átvitt értelemben) dagad a szíve (a büszkeségtől, boldogságtól): nagyon büszke, ill. boldog; vkinek a szíve együtt → dobban vkiével; dobog, fáj, kalimpál, ver a szíve; (választékos) amíg a szíve dobog: amíg csak él; vkiért → dobog a szíve; torkában → dobog a szíve; → elnehezedik vkinek a szíve; → elszorul a szíve; szíve → facsarodik; → kitágul a szíve; → összeszorul a szíve; (rendsz. átvitt értelemben) nagyot dobban v. megdobban a szíve: <nem várt, hirtelen kellemes lelki élmény hatására> egyszerre nagy boldogság, remény önti el; (átvitt értelemben) fáj, sajog a szíve vkiért, vmiért: a) nagyon, mélységesen sajnálja; b) szeretné elnyerni, megkapni; (átvitt értelemben) fáj, sajog a szíve vmi miatt: nagyon sajnálja (, hogy nem tehet semmit); → kalapál a szíve; a szíve megáll v. (választékos) a szíve megszívnik dobogni: meghal; → meghasad a szíve vkinek; → megreped a szíve vkinek; → megszakad a szíve; → remeg a szíve; → repes a szíve; → reszket a szíve; majd a szíve → szakad belé; → széttörik a szíve; → szorul a szíve; → tágul a szíve; → ugrál a szíve; vkiért → ver a szíve; → helyén van a szíve; → vérzik a szíve; → kőből van a szíve; a szíve vérét → áldozza vmiért; szíve → vérével ír; (túlzó) eláll a szíve verése: <vmely megdöbbentő élmény hatására> hirtelen bénító ijedség, félelem lepi meg; (átvitt értelemben) belevésődik a szívébe: maradandó emlékké válik benne, tudatában mélyen meggyökerezik; → bevés vmit a szívébe; → kést döf v. szúr vkinek a szívébe; → megforgatja vkinek a szívében a kést; → tőrt döf vki(nek a) szívébe; megforgatja a → tőrt vki(nek a) szívében; mintha → kést döfnének v. mártanának v. szúrnának a szívébe; (átvitt értelemben) a szívébe nyilallik: <vminek hallatára> hirtelen, hasító, éles lelki fájdalmat érez; vkinek a szívébe → plántál vmit; a szívébe → vés vmit; kést → forgat vkinek a szívében; mintha kést → forgatnának a szívében; szívből v. szívtől → szakadt; a szívéhez → nőtt vki; → odanő vkinek a szívéhez; (átvitt értelemben) ami a szívén, az a száján v. szíve, szava egy v. nyelvén a szíve: mindig úgy beszél, ahogy érez; őszinte, szókimondó; szíven → döf vkit; → könnyít a szívén; szíven → talál vkit; szíven → talált; követ → hengerít vki(nek a) szívére; szívére → megy vmi; nagy (mázsányi stb.) → teher esett le a szívéről; → elszorítja a szívét vmi; vkinek a szívét → markolássza vmi; vmi → megdobogtatja a szívet; vki v. vmi → megrepeszti vkinek a szívét; → nyomja vmi a szívét; → összeszorítja vkinek a szívét; → összetöri a szívét; vmi → szorítja a szívét; → szétzúzza vkinek a szívét; vkinek a szívét → terheli vmi. □ Érzem szíved dobogását, Vérednek sebes folyását. (Csokonai Vitéz Mihály) Lamberg szivében kés, Latour nyakán | Kötél, s utánok több is jön talán, Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! (Petőfi Sándor) Felnőttem már. Szaporodik fogamban | az idegen anyag, | mint szívemben a halál. (József Attila) A szívem nem bírja jól az emeleteket, ötven éves vagyok. (Gelléri Andor Endre)
- 2. Emberi táplálékul haszn. állatoknak ez a szerve étel készítésére alkalmas állapotban, ill. kész ételként. A szívből, tüdőből pörköltet készít.
- 3. A testnek az az elülső tájéka, amely a szív (1) fölött van; mell. A szívéhez kap; szívére v. szívéhez → szorít; a szívére ölel; a szívére teszi a kezét: <rendsz. esküje, vallomása, szava őszinteségének bizonyításául>; tegye (csak) szívére a kezét!: vallja meg őszintén, hogy
; a szíve alatt → hordja magzatát. □ Első mozdulattal a szívéhez kapott. (Arany János) S oh fáraó, mégis boldog vagy-é E képzeletben? tedd kezed szívedre. (Madách Imre)
- 4. (átvitt értelemben) <Általában az ember vmely érzésének, érzelmének jelképeként> → Arany szív; → rossz szív; szívének → keménysége; egy szívvel: <két v. több személy> egyforma érzéssel, vmely érzésben egyesülve; fájó, hálás, szomorú szívvel; → igaz szívvel; → jó szívvel; könnyű szívvel; → nehéz szívvel; → jó szíve van; nincs benne szív; → kemény szíve van; → lágy szíve van; nehéz a szíve; nincs szíve vmit tenni v. megtenni: nem viszi rá a lélek; jobb érzése, a másokra való tekintet visszatartja tőle; (csordultig) → tele van a szíve; → van szíve; <érzelmi hangsúllyal:> van v. (gyak) volna szíve vmit tenni v. megtenni: képes (volna) megtenni vkire, vmire való tekintet nélkül; vmit → gyújt vki szívében; meleg, forró → hullám csap át a szívén; elkeseríti vkinek a szívét; → felsebzi a szívét; szívét → felemeli; vmi → fúrja szívét; → megsebzi vkinek a szívét; → jó szívvel van vki iránt. Szóláshasonlat(ok): puha a szíve, mint a → vaj. □ Ismét magyar lett a magyar, Egy szív miljók keblében. (Petőfi Sándor) Úgy sírt, mint az eső, lelkéből a bánat, Lágyabb szíve lévén, mint a gazdájának. (Arany János) [Ady Endrének.] Győztél; s a harc új harcot ellett, | visszáját úntig meglelé, | s harccal a szívem úgy betellett: | alélva kérdem: több jön-é? (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Kül. a szeretet, vonzalom jelképeként.> Csupa szív: csupa érzés, csupa szeretet, jóság; szíve bálványa: vkinek áhítatos, megkülönböztetett szeretetével körülvett személy; szíve gyermeke: kedves, dédelgetett gyermeke; szíve vágya: legkedvesebb, leghőbb vágya; vkinek a szíve → vonzalma; a szíve hajlik, húz vkihez, vmihez; → hazahúz a szíve; → hazahúzza a szíve; → idehúzza a szíve; → megszólal a szíve; vonzódik hozzá a szíve; a szíve sugallatára hallgat; → befogad vkit a szívébe v. befogad a szíve vkit; → behelyezi magát vkinek a szívébe; belopja, beveszi magát vkinek a szívébe; szívébe → fogad vkit; vkinek a szívébe → férkőzik; vkinek a szívébe → lopja magát; vkinek a szívébe → lopakodik; utat → talál vkinek a szívéhez; szívébe → zár vkit, vmit. □ Kegyes nagyasszonyom! hazámba vágy | a szívem. (Katona József) Meg kellene osztania a szívét ura és gyermeke között. (Justh Zsigmond) Géza bácsi
| csupa szív, kedély .
| Náluk mindig jól éreztem magam. (Szabó Lőrinc) || b. (átvitt értelemben) <A szerelem jelképeként.> Vkinek a szíve → hölgye; szíve szerelme: mély szerelmének tárgya; szíve választottja: az, akit szerelemből választott magának; szerelmese; → szabad a szíve; a szíve ég, eped, lángol, lángra gyúl, lángra lobban vkiért; → kihamvad vkinek a szíve; lánggal ég a szíve; vkinek a szívét → bírja; → ellopja a szívét vkinek; elnyeri vkinek a szívét; → elveszti a szívét; lángra → lobbantja vkinek a szívét; odaadja, odaajándékozza a szívét vkinek. □ Szíve választottja van már neki régen. (Arany János) [Juhász Gyulához.] Bátyám, ki bortól mámoros éneket | Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát, | Csitítsd el Anna-kérő szived. (József Attila) || c. (átvitt értelemben) <A mások iránti részvét, könyörület érzésének jelképeként.> Fájdalomtól megtört szívvel: <gyászjelentések szokásos bevezető szólamaként:> nagy szomorúsággal; a gyásztól, a fájdalomtól lesújtva; vkinek → ellágyul a szíve; → megesik a szíve vkin; → megerősíti szívét; meghatja vmi a szívét; →. megindítja vkinek a szívét; → megkapja vkinek a szívét; → megkeményíti a szívét; → meglágyítja vkinek a szívét; → megveszi vkinek a szívét. □ Amint látta, hogy Magda
egészen elhalványodik, megesett a szíve rajta. (Mikszáth Kálmán) || d. (átvitt értelemben) <A bátorság, erő, vmely ügy iránti lelkesedés érzésének jelképeként.> Van benne szív: <színész, előadóművész, versenyző, sportoló> lelkesen, odaadással, kitartással játszik. A győzelem hite megacélozta a katonák szívét. □ Nem hiányzott a székely sziv, De kevés a székely hazafi. (Arany János) [A magyar tanítókhoz.] Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár itt Egy sötét ország, melynek páriáit Nem mentheti már csak szélvész-roham. (Ady Endre) || e. (átvitt értelemben) <Az egyén érzései összességének, ill. érzésvilágának, kedélyvilágának jelképeként> Egy szív, egy lélek: érzésben, gondolkodásban megegyeznek, eggyéforrtak; → szorult szív, → véres szív; a szív ábrándja, álma, fájdalma; a szív rezdülése ←; szíve → szakadtában; → heged a szív sebe; a szíve lázadozik, lázong; megkönnyebbül a szíve; → megmelegszik a szíve; → megrezdül vkinek a szíve; vkinek a szíve → megtelik vmivel; szíve vminek v. vmire → nyílik; megtelik a szíve bánattal, keserűséggel, örömmel; a szíve örül; a szíve repes az örömtől; szíve → túlárad; a szíve vágyik vhova, vkihez; szíve szerint cselekszik; vkinek a szívébe → csepegtet vmit; vkinek a szívébe → száll; vkinek a szívében él, lakik, van aki v. vmi; szívében bizalom, lelkesedés, remény kel, ébred; (nagy) → ürességet érez szívében; vmit → kiöl vkinek a szívéből; → kiszakít vmit vkinek a szívéből; vkit v. vmit kitaszít, kitép a szívéből; → kiver vmit v. vkit vkinek a szívéből; a szívére beszél: érzelmeire hatva rábeszéli vmire; szívére köt vmit: nyomatékosan figyelmébe ajánlja; béke → száll szívébe v. szívére; szívét → felmelegíti vmi; → átmelegíti a szívet; szívet györnyörködtető: igaz gyönyörűséget okozó <látvány, élmény>; szívet → melegítő; vkinek a szívét → betölti; vkinek a szívét → eltölti vmi(vel); elfogja, elszomorítja a szívét; → vérző szívvel. □ Szűd teljék meg az öröm borával. (Vörösmarty Mihály) Teli van a Duna, | Tán még ki is szalad. | Szívemben is alig Fér meg az indulat. (Petőfi Sándor) Az Ur Illésként elviszi mind, | Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. (Ady Endre) Jó volna most megállni ablakod Alatt egy édes, fájó szerenáddal. | A szívem adnám oda hegedűnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot. (Tóth Árpád) || f. (átvitt értelemben) <Az ember legbensőbb, legmélyebb, legőszintébb érzéseinek jelképeként.> → Tiszta szív; → üres szív; a szív rejteke ←; szíve egész → melegével; szíve diktálja, mondja, sugallja; → kinyílik a szíve; → kitárul a szíve vki előtt; → megnyílik vkinek a szíve; vkinek a szíve → mélye; vkinek a szíve mélyéig → hatol; a szíve mélyéig meghat vkit; a szíve → legmélyén; szíve → szerint; vmi a szívébe hatol; a szívébe lát vkinek; vkinek a szívébe → markol vmi; mi lakik a szívében?; szívből: őszintén, igazán; szívből jön; szívből jövő jókívánságok; szívből nevet: jóízíven n.; a szívéből beszél, szól vki; szívemből beszél: azt mondja, amit magam is szeretnék mondani; a szívhez → szól; szívhez szóló szavak; a szívén → fekszik vmi; a szívén → visel vmit; vkinek a sorsát szívén → viseli; a szívére vesz vmit: a) tartós és túlságosan nagy lelki fájdalmat érez vmi miatt; b) (költői) szeretettel megoszt (pl. gondot, bánatot); → bezárja szívét; → feltárja a szívét (vki előtt); → kinyitja a szívét; → kiönti (vkinek) a szívét; → kitárja a szívét vkinek v. vki előtt; vmi → marja vkinek a szívét; → megnyitja a szívét vkinek v. vki előtt; szívét elébe → öntötte; a szívét mardossa, marcangolja vmi; (választékos) a szíveket és veséket vizsgálja: a legtitkosabb gondolatokat, érzéseket vizsgálja. □ Éneklém ezeket nagy keseredett szűvel. (Balassi Bálint) Meg vagyunk győződve, hogy tiszta szívből fakad jó kívánsága. (Csiky Gergely) A fő dolgot, amit drámaírónak ismernie kell, az emberi szívet nem ismerte. (Ambrus Zoltán)
- 5. (átvitt értelemben, választékos) Az érzelmi életében, jellemében tekintett ember maga, ill. az ilyen ember jelleme, egyénisége. Becsületes, egyenes, érzékeny, hű, magyar, nagy, nemes, nyílt, őszinte, szerető szív, → tiszta szív; két szív egymásra talál; két szív összedobban ←. □ Nem ösmered tehát az asszonyi | szív gyengeségeit? (Katona József) Ifjú szívekben élek. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) <Kedveskedő v. modoros megszólításként:> kedves személy, vkinek szerelmese, kül. gyermek v. feleség v. egyik nő a másik számára. Drága, édes szívem!; kis szívem. Hogy vagy, szívem? → Szembe, szívem, ha szeretsz! □ Te Juliska szívem, mi volt abban a pácban, mikor a múltkor nyulat ettünk nálatok? (Móricz Zsigmond) || b. (kissé népies, bizalmas) Eszem a szívét!: <játékos elragadtatás kifejezéseként>. Eszem a szívét, milyen szépen tud írni. || c. (népies) Szív küldi szívnek szívesen: <felirat mézeskalács szíveken, amelyeket a legények leányoknak adnak ajándékba, vásár- v. búcsúfiának.> || d. (1945 után) Szív küldi (szívnek szívesen): <rádióban, táncos szórakozóhelyen, strandfürdőn stb.> a zenei szórakoztatás egyik fajtája: meghatározott összegért vkinek a kívánságára eljátszanak vmely zenedarabot, dalt, előtte pedig megnevezik azt a személyt is, akinek az illető a zenedarabot játszatja, s esetleg az alkalmat is megmondják, amelynek kapcsán ezzel neki kedveskedik.
- 6. (átvitt értelemben) Vmely területnek, településnek a központja. Az ország, a város szíve. □ Az ország szívében, Budapesten alig egy pár fiatal ember
képviselte a magyar irodalmat. (Arany János) || a. (ritka) Hegynek, épülettömbnek a belseje, központja. □ Haladtak mindig mélyebben a hegy szívébe. (Jókai Mór)
- 7. (átvitt értelemben, választékos) Vmely intézménynek, szervnek az a legfontosabb része, amelytől az egésznek működése függ. A gyár, az üzem szíve.
- 8. (átvitt értelemben) A szívet (1) stilizáltan ábrázoló díszítő motívum v. tárgy. Mézeskalács szív. Arany szívet hord a nyakában. Szíveket hímez a párnára. □ Mézeskalácsból való szíveit, huszárjait
gyorsan szétkapkodják. (Mikszáth Kálmán) Az óraláncon voltak szívek, keresztek, lyukas pénzek, dobozkák titkos tartalommal. (Krúdy Gyula)
- Szólás(ok): ld. kő, tenyér.
- Szóösszetétel(ek): 1. szívalak; szívasztma; szívbántalom; szívbúvár; szívcsaló; szívdermesztő; szívdöbbentő; szívelernyedés; szívelhájasodás; szívelzsírosodás; szívemésztő; szívepesztő; szívér; szíverősítés szívfal; szívgödör; szívgyógyászat; szívgyötrelem; szívgyulladás; szívhártya; szívhevítő; szívhódító; szívideg; szívkirály; szívközép; szívlázító; szívmarcangoló; szívmelegség; szívműtét; szívnemesítő; szívnemesség; szívnyomás; szívnyugalom; szívöröm; szívösszehúzódás; szívrabló; szívredő; szívregény; szívremegve; szívrendellenesség; szívrészegítő; szívreszketve; szívrokon; szívseb; szívszerelme; szívtájék; szívtisztaság; szívtitok; szívtompító; szívüreg; szívvallomás; szívzavar; 2. anyaszív; sportszív.
- szívecske.