Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉPÍRÓ
SZÉPSÉG
SZÉPTAN
SZEREPJÁTSZÁS
SZERET
SZERETTE
SZERTENÉZ
SZERZŐ
SZERZŐI
SZÉTFOLYIK
SZÉTHASÍT
SZÉTHINT
SZÉTOSZLIK
SZÉTZILÁL
SZIKRA
SZILÁNK
SZIMBOLISTA
SZIMBOLIZMUS
SZIMBÓLUM
SZÍN [1]

SZERZŐ [ë v. e] főnév és melléknév
  • I. főnév -t, -je [e]
  • 1. Olyan személy, aki vmit kigondol, létrehoz, okoz; vminek az alkotója, létrehozója, okozója. → Értelmi szerző; a csíny, a tréfa szerzője. Sok baj szerzője volt már ez a gyerek! A puccs értelmi szerzőjét elfogták. □ Kiálts fel, te nyílt seb, bosszuért az égre, Hogy kegyetlen szerződ meglakoljon végre. (Arany János) A gyermekek egyike szép, magas homlokú ifjú, kiben… aligha ismerne öccsére, a csodák szerzőjére. (Jókai Mór)
  • 2. Írásmű, zenemű alkotója, író v. zeneszerző. Színpadi szerző: a) drámaíró; b) vmely bemutatott színdarab írója; a költemény, a könyv, az opera, a regény, a szimfónia, a tanulmány szerzője. □ Parasztdarabot mutattak be. A szerző a vidékről fölhozatta a főpróbára Kati nénit,… hogy a népviselet hűségét ellenőrizze. (Kosztolányi Dezső) A mű címét, nem szerzője nevét figyeltem. (Szabó Lőrinc)
  • 3. (régies, költői) Honunk szerzői, ill. szerzője: a honfoglaló magyarok, ill. fejedelmük, Árpád. □ Honunk szerzője, diadalmas Árpád. (Arany János)
  • 4. (főként összetételben) Az a személy, aki más részére szerez (1–5) vkit, vmit; közvetítő, ügynök. Ő volt ennek a házasságnak a szerzője.
  • 5. (néha gúnyos) Vagyongyűjtő, harácsoló, kapzsi személy. Nagy szerző volt egész életében. □ Mindenki tudja, hogy… Adalbert gróf nagy. "szerző". Az unokaöccsei pedig nagy "költők". Így vannak jól felosztva a szerepek. (Jókai Mór) Derék ember, de nagy uzsorás, hirtelen szerző. (Tolnai Lajos)
  • II. melléknév
  • 1. (ritka) Vmit okozó, létrehozó, előidéző. Örömet szerző hír. □ Nem minden bajnak közöttünk ők a szerző okai. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 2. (népies) Olyan, aki vmit (főleg házasságot) közvetít. A szerző asszony feleséget ajánlott neki.
  • Szóösszetétel(ek): 1. szerzőkészség; szerzőtárs; 2. cselédszerző; dalszerző; helyszerző; hírszerző; honszerző; társszerző; üzletszerző; versszerző; zeneszerző.
  • szerzői; szerzőség.