Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (régies, irodalmi nyelvben) Vkitől szeretett, vkinek kedves. □ Gyermekem! Szerette gyermekem! (Katona József) Az én szerette jó fiam köntösét tegyétek oda a szívemre. (Jókai Mór)
II. főnév
1. (csak többes számú birtokos személyragos alakokban) (választékos) szeretteim, szeretteid, szerettei stb.; vkinek kedves, szeretett hozzátartozói. Szeretteink hazatérnek; újra itthon, szerettei körében; elszakad szeretteitől. □ Távol szeretteimtől S tőled, te drága hon! | Vándorlom a világot. (Petőfi Sándor) Ez utolsó estén családapák leveleket írtak otthon levő szeretteiknek. (Jókai Mór) || a. (ritka) Vkitől kedvelt, szeretett személy. □ [Hunyady Sándor] szívének szerettei a cselédlányok. (Nagy Lajos) || b. (ritka,költői) Olyan dolog, amit vki nagyon szeret(ett). □ [Tompa sírkövére,] Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti [= szerettei], Virágok, | Üljetek ágya köré, mondani méla regét. (Arany János)
2. (csak -ben, -ből raggal) (ritka, népies,régies) Az a tény, állapot, hogy a szóban forgó személy szeret vkit, vmit; szeretés, szeretet. □ A szegény ember is szerettéből szorította agyon csikaját. (Vörösmarty Mihály) [Ez a történet] nekem oly jóízűen esik, mint az a jó falat, mit az ember szerettében utoljára hagy. (Vas Gereben)