Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben) Ártatlanul, elfogódottan szerény, halk és szelíd <gyermek, nő, ritk. állat>. Szende fiú, nő. □ Gyönyörködöm én csak, kedves halottamban Mily szende, milyen szép! mintha csak alunnék. (Arany János) A madarak vígabban énekeltek És gondtalanul járt a szende őz. (Juhász Gyula) || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Szende mosoly, szem, tekintet; szendén néz. □ A gyalogúton hazalépkedett, fehéren, szendén, mint a holdvilág. (Gárdonyi Géza)
II. főnév ..dét, ..déje [e] (film, színház, elavulóban) Drámai szende: az a színésznő, aki színművekben, vígjátékokban naiv fiatal nők szerepét szokta alakítani, ill. az ilyen szerep, szerepkör. A színház drámai szendéje kiválóan játszik. A színésznő a szendét játszotta. □ Maga úgy viselkedik, mint valami falusi kisasszony. Azt hiszi, hogy Kisvárdán van, ahol a társulat drámai szendéjét minden suszterinas ismeri? (Krúdy Gyula) Magukkal vitték a város első színházának drámai szendéjét. (Nagy Lajos)