Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki nem v. csak alig tudja előteremteni az igényeinek, szükségleteinek megfelelő anyagi eszközöket. Szegény írnok, napszámos; szegény ördög ←. Szóláshasonlat(ok): szegény, mint a → templom egere; összebújnak, mint a szegény ember → malacai; neki is (csak) kettő az orra lyuka, mint a szegény ember → malacának; mint szegény ember gazdag városban: <a "Hogy vagy?" kérdésre adott tréfás válaszképpen:> éppen csak hogy megvagyok. □ Juhász legény, szegény juhász legény! | Tele pénzzel ez a kövér erszény: Megveszem a szegénységet tőled, De rádásul add a szeretődet. (Petőfi Sándor) Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok. (Arany János) Az én apám bús, szegény ember. (Ady Endre) Aki szegény, az a legszegényebb, Fázósságát odadja a télnek. (József Attila) || a. Olyan <közösség, szervezet>, amelynek, szükségleteihez képest, kevés a vagyona, jövedelme. Szegény ország. Szegény volt az egyesület. || b. (1945 előtt) Szegény leány: <nősüléssel kapcsolatban:> olyan l., akinek nincs hozománya. Szegény leányt vett el. □ Szegény leányért nemigen törik ki sarkából az ajtót a kérők. (Jókai Mór) || c. <Néhány tréfás szemrehányást kifejező kapcsolatban, a beszélő személynek magára való hivatkozásaként>. Úgy mégy el a szegény ember mellett, hogy észre se veszed. (szójárás) →Könnyű a szegény embert kinevetni v. kicsúfolni. □ Meg se látod a szegény embert Nagyon el vagy merülve. (Kosztolányi Dezső) || d. (csak állítmányi haszn.) (bizalmas) Olyan <személy>, akinek nincs pénze. Most nagyon szegény vagyok, kiköltekeztem. || e. Szegényen: szegény ember módjára, szegény ember állapotában. Szegényen él. Szegényen halt meg. || f. Szegényen házasodik, nősül, megy férjhez: úgy h., n., m. f., hogy házastársa is szegény. □ Ne menj szegényen férjhez, Emi. (Justh Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) (érzelmi hangsúllyal) <Gyak. a szóba forgó személy, élőlény iránti együttérzés kifejezésére:> sajnálatra méltó, szerencsétlen. Szegény feje ←; szegény tatár ←. Szegény kis gyermek, nem hagyják játszani! □ A szegény kis ürge Egy darabig türte. (Petőfi Sándor) Ó, szegény, szegény kis árva! Most magára van az idegen házban. (Kaffka Margit) Úgy kinevette a nénjét, hogy az szegény feje csak nézett, nézett. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Megboldogult <személy>. □ "Szegény"-nek a megholt kedveseinket nevezi a magyar szójárás. (Jókai Mór) Még ekkor szegény anyám is élt. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) A maga nemében hiányos, szegényes <lelki v. szellemi jelenség>. Annak a kornak szegény volt az irodalma. Szegény a fantáziája. || a. (átvitt értelemben) Vmiben szegény: a) olyan <személy>, akinek vmely szükséges szellemi dologból kevese van; gondolatokban, ötletekben, témában szegény író; b) olyan <terület> , ahol vmely szükséges anyagi dologból kevés van; ásványokban, erdőkben szegény ország; vízben szegény terület; a fában szegény Tiszántúl.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Szegény (I. 1, 1c, 2, 2a) ember. Földhözragadt szegény; szemérmes szegény; (népies) a maga szegénye: az a szegény, aki szűköcskén bár, de meg tud élni mások segítsége nélkül. (szójárás, tréfás) Szegények vagyunk, de jól élünk. □ A szegények doktora volt a kis kopasz ember. (Móra Ferenc) Ha az Isten íródeák volna | S éjjel-nappal mozogna a tolla, Úgy se győzné, ő se, följegyezni, Menyit kell a szegénynek szenvedni. (József Attila) Népek kiáltják sorsodat, szabadság | ma délután is érted szállt az ének: | nehéz szavakkal harcod énekelték | az ázottarcu párisi szegények. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben) Lelki szegény: a) (tréfás v. gúnyos) csekély szellemi képességű ember; b) (vallásügy) az az ember, aki minden földi értéknél többre becsüli az üdvösséget, ill. aki önmagában nem találva semmi erkölcsi értéket, egyedül Isten kegyelmére bízza magát.
Szólás(ok): ld. eklézsia, legény, ördög. Közmondás(ok): (tréfás) Szegény ember vízzel főz: ha az embernek hiányzik vmije, azzal kell beérnie, amihez éppen hozzájut. (régies) Szegény ember szándékát boldog Isten bírja: a szegény ember csak Istenre számíthat. (1945 előtt) Szegény embernek a szerencséje is szegény: a szegény embernek semmi semsikerül. (1945 előtt) A szegényt v. szegény embert az ág is húzza: a szegény ember mindennek és mindenkinek ki van szolgáltatva.