SZÉTZILÁL tárgyas ige
(választékos) <Főleg rendet, rendezett csoportot> elemeire szétválasztva, szétszórva, rendetlen, zilált állapotba juttat. A szél szétzilálta a leány haját. A támadás szétzilálta a hadsorokat. Szétzilálta a gazdasági élet rendjét. □ A zászlóaljak meg voltak fogyva ugyan, de ezért a sorok nem szétzilálva. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, költői) Elszéleszt, szétszór. □ Az a jövő! az a kegyetlen szélvész, Mely szétzilál bennünket, szerteszét
(Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Lelket, lelki tartalmat> feldúl, megzavar. □ Egy nagy vétek súlya
szétzilálja az életörömeket. (Kemény Zsigmond) Erzsébet életét egészen szétzilálta e csapás. (Jókai Mór)
szétzilálás; szétzilálható; szétziláló; szétzilálódik; szétzilált; szétziláltat.