Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTZILÁL tárgyas ige (választékos) <Főleg rendet, rendezett csoportot> elemeire szétválasztva, szétszórva, rendetlen, zilált állapotba juttat. A szél szétzilálta a leány haját. A támadás szétzilálta a hadsorokat. Szétzilálta a gazdasági élet rendjét. □ A zászlóaljak meg voltak fogyva ugyan, de ezért a sorok nem szétzilálva. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, költői) Elszéleszt, szétszór. □ Az a jövő! az a kegyetlen szélvész, Mely szétzilál bennünket, szerteszét… (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Lelket, lelki tartalmat> feldúl, megzavar. □ Egy nagy vétek súlya… szétzilálja az életörömeket. (Kemény Zsigmond) Erzsébet életét egészen szétzilálta e csapás. (Jókai Mór) szétzilálás; szétzilálható; szétziláló; szétzilálódik; szétzilált; szétziláltat.