SZÉTHASÍT tárgyas ige
<Rendsz. egyetlen ütéssel, ritkábban vágással, szakítással, ill. vmely ékre mért ütésekkel> két, esetleg több darabra hasít. Széthasította a rönköt. Kardjával a támadó fejét széthasította. Fogta a kendőt, és széthasította. □ [A dádé] ott ül egy tőke mellett, melyet szét akar hasítani. (Jókai Mór) || a. (költői) □ A sötét felleg
belsejét villám hasítja szét. (Eötvös József)
széthasítás; széthasítható; széthasított; széthasíttat.