MILY  névmás, kérdő és vonatkozó (
választékos, 
költői) (a tárgyragos alak köznyelvi)
- I. kérdő (melléknévi) Milyen (I. 1, 1a, 2)? [Hozz egy újságot!]  Milyet hozzak? □ A fiú betoppan; szíve égő katlan
 Mégis, mindamellett  mily isten csodája!  Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája. (Arany János)
 - II. kérdő (főnévi) -et, (-ek) [e, e] Milyen (II. főleg 2). Milyet ásított! Egyet ütött rá, de milyet!
 - III. kérdő (határozószóként) <Fokozásban, főleg felkiáltó mondatban:> mennyire (nagy mértékben, fokban). □ Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? (Petőfi Sándor) Mily messze van én tőlem már az ég. Mily messze vannak már a csillagok
 (Kosztolányi Dezső)
 - IV. vonatkozó (kötőszóként) (ritka) Amilyen, milyen (IV). □ Széchenyi a honszeretet miatt oly kínokat szenved, milyekkel Dante poklában alig találkozunk. (Kemény Zsigmond)
 - Szóösszetétel(ek): amily; akármily; bármily; valamily.