Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <viszony>, melyben azok az emberek vannak, akik őszintén feltárják egymás előtt magánéletüknek másokra általában nem tartozó vonatkozásait is; meghitt. Bizalmas barátság, kapcsolat, viszony. □ Az úr és a szolga nem áll bizalmas lábon. (Szigligeti Ede)
2. Olyan <személy>, aki egy másik személlyel ilyen viszonyban van. Bizalmas barátok. □ Odahítta néhány bizalmas jó emberét, elmondá nekik titokban, hogy miket látott. (Jókai Mór) Senkit sem volt szabad szeretnie, senkivel nem lehetett bizalmas. (Móricz Zsigmond) Néma barátod vagyok, | alázatos és bizalmas barát. (Szabó Lőrinc) || a. Olyan <személy>, aki ilyen viszonyra jellemző magatartást tanúsít, ilyen hangot alkalmaz vkivel szemben. Bizalmas vkihez v. vkivel. □ Mindig nagyon kedves volt velem szemben ez az asszony; de sohasem bizalmas. (Kaffka Margit)
3. Ilyen személyek között szokásos; családias, meghitt. Bizalmas hangulat; bizalmas kifejezések. Bizalmasan elbeszélgettünk. □ A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál Bizalmas beszédben szomszéddal s komával. (Petőfi Sándor) A sógornők közt soha egy fölösleges vagy bizalmas szó nem esett. (Babits Mihály) || a. (nyelvtudomány) <Stilisztikai jellegét tekintve> olyan <szó, kifejezési forma>, amely a közvetlen hangú társalgási nyelvre jellemző, és amelyet az emelkedett választékos v. hivatalos stílusban kerülni szoktak; familiáris.
4. Olyan, amit csak annak szabad tudni, akire közvetlenül tartozik, illetéktelennek nem közölhető. Szigorúan bizalmas; bizalmasan közöl vkivel vmit. □ Egy bizalmas szavam van hozzád (Mikszáth Kálmán) A rokonokkal bizalmasan közöltünk mindent. (Kaffka Margit) A tanár füléhez hajolva bediktálta a hiányzókat, oly bizalmasan, mintha édes titkot közölne, mely csak őrájuk, kettőjükre vonatkozik. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <szűkebb körű összejövetel, társas együttlét>, amelyen az ott megtárgyalandó v. történő dolgokba be nem avatott, azokban illetéktelen személyek nem vehetnek részt. □ Szeptember végén bizalmas vacsorát adtunk. (Kaffka Margit) A | pénzfejedelmek legbizalmasabb konferenciáin ő | elnököl. (Szabó Lőrinc)
5. Otthonos, meghitt, bizalomgerjesztő, barátságos. Bizalmas sarok a szobában. □ Holdvilág sütött be az ablakon, a kis bizalmas kamara egészen megvilágosodott tőle. (Jókai Mór)
6. (ritka, régies, költői) Magát biztonságban érző. □ Zöld lepke oly bizalmas ott alant: Mért bántsam a kis gondtalant? (Arany János)
II. főnév -t, -ok, -a Vkivel bizalmas viszonyban levő személy, kül. kettőjük közül az alacsonyabb rangú. A miniszter bizalmasa. □ [Vén dajkája] neki egyúttal legbensőbb bizalmasa. (Jókai Mór) Egyedül üldögélt otthon Osztálytársai közt nem volt bizalmasa. (Kosztolányi Dezső)