Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BIMBÓ főnév -t, -ja v. (ritk.) bimbaja
  • 1. Fejlődő, még ki nem nyílt virág. Duzzadó, fakadó, feslő bimbó; a bimbó kifakad, kifeslik, kipattan; bimbójában van: bimbó(k) van(nak) rajta; bimbókat hajt. □ Ablak alatt A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója. (Arany János) A liliomok magasra nyúltan bimbóztak. A bimbójuk már fehéredett. (Gárdonyi Géza) [A leány] formás, fejlő, mint a kihasadó bimbó. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (tájszó) Rügy.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Sokat ígérő kezdet, biztató lehetőség. □ Elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. (Vörösmarty Mihály)
  • 4. <Emberi v. állati mellen> kis kidudorodás, amelynek csúcsán nőknél, ill. nőstény állatoknál a tejmirigy kivezető csatornája van. A csecs, az emlő, a mell bimbója. □ Lehajtja melle bimbait, Csiklándva mintegy alvó fiait. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): 1. bimbófakadás; bimbófakasztó; bimbófeslés; bimbóhasadás; 2. csecsbimbó; kelbimbó; mellbimbó; rózsabimbó; termőbimbó; virágbimbó.
  • bimbócska; bimbótlan.