Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <dolog>, amelynek csodás, csodatevő, varázsszerű tulajdonsága, ereje, képessége, hatása van. Bűvös ajtó, kör, lámpa, négyzet, sapka, szer. □ Lázzal verő szivemnek vére forr, Mint boszorkány üstjében a bűvös viz. (Petőfi Sándor) A művészet olyan, mint a bűvös pálca, egy suhintással teremt ott, ahol semmi sem volt. (Tolnai Lajos) || a. Bűvöléssel, varázslással kapcs. <eljárás>. Bűvös hókuszpókusz. □ Az asztalon pedig halommal Sötét, kormos edények állnak: Eszközi bűvös mágyiának. (Arany János)
3. (irodalmi nyelvben) Lenyűgöző hatású, bűvöletes. □ Égig röpűlt a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát. (Petőfi Sándor) Egy büvös dal Űmmög halkan. (Arany János) Lelkem ha kérte, amit a sors | nem adott, | Arany János bűvös szavával | mulatott. (Kosztolányi Dezső) Volt egy bűvös ige, ami mind a kettőjüket egyformán varázsolta: házasok vagyunk. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Titkokkal, varázslatokkal teli <hely, idő>. □ A reggeli köd növeli a bűvös messzeséget. (Jókai Mór) Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom. (Ady Endre)
II. főnév (régies, költői) -t, -ök, -e [e] Olyan személy, akinek varázserőt, emberfölötti képességet tulajdonítanak. □ Sidon bűvös a babonás caesar elébe képeket tüntet. (Vörösmarty Mihály)