Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies) Bűbáj (1) előidézésére képes, alkalmas; varázslatos hatású. □ Önnek bűbájos hatalommal kell bírnia atyja felett. (Jókai Mór) Ha súlyos beteg lett valaki, az is bizonyosan a Galandáné bűbájos főztét lépte keresztül. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Varázslást űző, igéző, varázsoló <személy>. □ Csak én egyszer nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a bűbájos Küsmödi a tudója (Móra Ferenc)
2. (költői) Olyan, amiben bűbáj (2) van; varázsos, igézetes, titokzatos. □ Felment Kossuth Bécsbe az ország színével, | S bűbájos nyelvének istenerejével. (Sárosy Gyula) Játszik velem bűbájos képzelet. (Arany János) Az ősz bűbájos Álomba ringat. (Ady Endre)
3. Elragadóan, megvesztegetően szép, kedves, vonzó, nagyon bájos <személy>. Bűbájos gyermek, leány. □ Bűbájos hajadonná váltál! (Kemény Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó, tőle származó. Bűbájos csevegés, nevetés; bűbájos arc, tekintet; bűbájosan énekel, táncol.
4. Bájjal, kedvességgel teli, ezt sugárzó. Bűbájos elbeszélés. □ Az egész tündéri tünemény fölött egy bűbájos jelenet [= jelenség] tűnik ki magasra. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a (régies) Varázslást űző személy; szemfényvesztő, varázsló. □ Az egész környék tudja, hogy bűbájos és az ördöggel cimborál. (Mikszáth Kálmán) Csak mennek, törtetnek összefonódva És megy a bűbájos s nem áll meg soha! (Juhász Gyula)