SZENVEDÉLY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Nagyon heves, szinte ellenállhatatlan erővel megnyilvánuló, kirobbanó érzelem; indulat. Ádáz, elszabadult, elvakult, fékeveszett, féktelen, izzó, lángoló, múló, szilaj, vad, vak szenvedély; a szenvedély fellobbanása; szívében szenvedélyek dúlnak; elcsitultak, elültek v. lecsillapodtak szívében a szenvedélyek; elragadta a szenvedély; kihalt szívéből a szenvedély; enged a szenvedélyeknek; szenvedélyeit szabadjára engedi; felkorbácsolja, fellázítja, felszítja, felzaklatja a szenvedélyeket; fékezi, leküzdi, megfékezi szenvedélyeit. □ Szűk már az ősi ház
Künn a zavarban küzdő szenvedélyek Gyujtják szívünk magas célokra. (Kisfaludy Károly) Ki fékezendi meg Az ember szenvedélyét, Midőn iszappal hányja fel Háborgó lelke mélyét? (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) Erős, nagyfokú szerelem, néha erős érzéki vágy. Heves szenvedélyre gerjed, gyúl v. vagy gyullad vki iránt. □ Jer, szeretlek, szép leányka, Jer, szeretlek szenvedéllyel. (Petőfi Sándor) Csöndes szívem, többé nem ég: Nem bántja újabb szenvedély. (Vajda János) Megőrjít
| az asszony nélkül gyötrő szenvedély. (József Attila) || b. (költői) Nagyfokú harag, gyűlölet. □ Csak pirosló füle látszik, Az mutatja a szenvedélyét. (Arany János) Hadd keringjenek körülötte tovább a téboly és szenvedély megszállottjai. (Karinthy Frigyes)
- 2. Az egész lelki életen elhatalmasodott tartós vágy, törekvés. Vmely szenvedély rabja; ura szenvedélyeinek; valóságos szenvedélye lett az olvasás; úrrá lett rajta a szenvedély; szenvedély hajtja, űzi; vmely szenvedélynek hódol; leküzdi szenvedélyeit; szenvedély(ek)től mentes. □ Valami szenvedélye mindenkinek van. Egyiké a kártya, másiké a ló, még olyan is van, aki a kutyába vagy a puskába bolond. (Tömörkény István) Azelőtt morfinista lehetett, de a fogságban nem panaszkodott, hogy szenvedélyéről le kellett mondania. (Kuncz Aladár) || a. Nemes igyekezet, jellembeli tulajdonság. Szenvedéllyel foglalkozik vmivel, szenvedéllyel űz vmit. □ [Az új tanítónak] nem is volt szenvedélye a tanítás. (Móricz Zsigmond) || b. Rossz, káros jellembeli tulajdonság, szokás. □ Távol volt tőle a személyes hiúság és féltékenység. E rossz szenvedélyek keserítik el sokak életét. (Csengery Antal) Úgy látszik, hogy szenvedélyed Veszélybe hozni az egész phalanstert. (Madách Imre) || c. Vkinek a szenvedélye vmi: vmi az ő számára olyan foglalatosság, amelyben különösképp örömét leli; kedvtelés, passzió. Szenvedélye a sport, a tánc. □ Egyedüli szenvedélye volt Petőfinek a billiárd. (Jókai Mór)
- 3. (ritka) Rossz szokás.
- Szóösszetétel(ek): 1. szenvedélymentes; szenvedélyteljes; 2. játékszenvedély; kártyaszenvedély.
- szenvedélytelen; szenvedélyű.