Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZENDE [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév ..dén, ..débb
  • 1. (irodalmi nyelvben) Ártatlanul, elfogódottan szerény, halk és szelíd <gyermek, nő, ritk. állat>. Szende fiú, nő. □ Gyönyörködöm én csak, kedves halottamban… Mily szende, milyen szép! mintha csak alunnék. (Arany János) A madarak vígabban énekeltek És gondtalanul járt a szende őz. (Juhász Gyula) || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Szende mosoly, szem, tekintet; szendén néz. □ A gyalogúton hazalépkedett, fehéren, szendén, mint a holdvilág. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (költői, ritka) Lágyan simogató, enyhe, kellemes hatású <jelenség>. □ Szende szellő, olvadozva lágyan Fütyörésze. (Arany János)
  • II. főnév ..dét, ..déje [e] (film, színház, elavulóban) Drámai szende: az a színésznő, aki színművekben, vígjátékokban naiv fiatal nők szerepét szokta alakítani, ill. az ilyen szerep, szerepkör. A színház drámai szendéje kiválóan játszik. A színésznő a szendét játszotta. □ Maga úgy viselkedik, mint valami falusi kisasszony. Azt hiszi, hogy Kisvárdán van, ahol a társulat drámai szendéjét minden suszterinas ismeri? (Krúdy Gyula) Magukkal vitték… a város első színházának drámai szendéjét. (Nagy Lajos)
  • szendeség.