SZEGY [ë v. e] főnév -et, -e [e, e]
- 1. <Ngyobb állat, kül. szarvasmarha törzsén> a két első láb közti, erős, izmos rész. A bika, a borjú, a marha, a tehén szegye.
- 2. Az innen kimetszett hús mint emberi táplálék, ill . mint kész étel. Főtt, párolt szegy. Vett két kiló szegyet.
- 3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Emberi mell. □ Így kiált a vajda és vágtat előre. | Szegyen döfi Mismást, hogy egy fának dőle. (Arany János) Más költők mi gondom ezekkel? | Mocskolván magukat szegyig, | koholt képekkel és szeszekkel | mímeljen mámort mindegyik. (József Attila)
- Szóösszetétel(ek): 1. szegyfej; szegytaraj; 2. borjúszegy.
- szegyes; szegyű.