Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZEGY [ë v. e] főnév -et, -e [e, e]
  • 1. <Ngyobb állat, kül. szarvasmarha törzsén> a két első láb közti, erős, izmos rész. A bika, a borjú, a marha, a tehén szegye.
  • 2. Az innen kimetszett hús mint emberi táplálék, ill . mint kész étel. Főtt, párolt szegy. Vett két kiló szegyet.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Emberi mell. □ Így kiált a vajda és vágtat előre. | Szegyen döfi Mismást, hogy egy fának dőle. (Arany János) Más költők – mi gondom ezekkel? | Mocskolván magukat szegyig, | koholt képekkel és szeszekkel | mímeljen mámort mindegyik. (József Attila)
  • Szóösszetétel(ek): 1. szegyfej; szegytaraj; 2. borjúszegy.
  • szegyes; szegyű.